2006. november 16
Az idén fordult elő először, hogy egy nemzetközi békefenntartó erő francia egységének javát nem az idegenlégió adta. A 175 éves elitalakulatba már az interneten is toboroznak.{jcomments off}
"Menni vagy meghalni" - az idegenlégió regényes jelmondatát stratégiai elemzők most képletesen az egész alakulat jövőjére értelmezik. A világ forró pontjain megedzett katonákat ugyanis hideg zuhanyként érte idén nyáron a bejelentés, hogy nem ők alkotják majd az ENSZ zászlaja alatt Libanonba küldendő kétezer fős francia egység magvát, tőlük mindössze kétszáz mûszaki légiósra van szükség.
Megalakulása óta mindig is a Légion Étrangère volt az a haderő, amelyet Párizs különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül, bármikor bevethetett a távoli konfliktusokban. Mexikótól Madagaszkárig, Vietnamtól Algérián át Bosznia-Hercegovináig - ahol a légiósok először viselték a világszervezet kék sisakját - mindig a légió kapta a legnehezebb küldetéseket, és szenvedte el a legsúlyosabb veszteségeket. A szokatlan libanoni alárendelt szerep miatt a szkeptikusok azonnal meghúzták a vészharangot: ha már nem ez a francia zsoldban álló, zömmel külföldről toborzott sereg indul a távoli tüzeket oltani, szükség van-e még rá egyáltalán?
"A légió idejétmúlt szervezet, gyakorlatilag a középkori zsoldos hagyományok utolsó maradványa. Amikor csak ők voltak professzionális katonák egy besorozott hadseregben, volt értelme a létezésüknek, de amikor már mindenki hivatásos, nincs" - állítja Dominique Moisi politológiaprofesszor, a Politique Étrangere folyóirat főszerkesztője. Voltaképpen a francia vezérkar Libanonnal kapcsolatos döntése is abból indult ki, hogy öt évvel az általános hadkötelezettség eltörlése után már a negyedmilliós francia fegyveres erők egyéb egységei is ugyanúgy önállóan bevethetőek különleges missziókra, mint a légió. A kissé megtépázott nimbuszú, 7765 fős alakulat szélnek eresztését azonban eddig csak elméleti szakemberek vetették fel, komoly politikai tényező még nem.
Pedig az idegenlégió története során volt példa ilyenre. Lajos Fülöp király, aki 1831-ben elrendelte az eredendően a népszerűtlen gyarmati háborúk megvívására szánt haderő felállítását, néhány év elteltével komolyan fontolóra vette annak felszámolását. A teljes feloszlatást mérlegelte Charles de Gaulle elnök is, amikor a légió anyabázisát jelentő Algéria feladása után több egységnél zendülés tört ki, ám végül megelégedett a legrenitensebb ejtőernyősezred szélnek eresztésével.
Minek köszönheti a légió, hogy mégis elkerülhette a vesztét? John Robert Elting amerikai ezredes-hadtörténész szarkasztikus véleménye szerint annak, hogy "a francia, amely fukar és gyakorlatias nép, mindig is készségesen engedte, hogy idegenek segítsék ki, ha vért kellett hullatni vagy meghalni a Pátriáért". Christian Rascle alezredes, az idegenlégió szóvivõje egyenesebben fogalmaz: "Politikai szempontból mindig egyszerûbb lesz külföldi katonákat veszélyes helyekre vezényelni."
A francia katonák persze így is mindenütt kiveszik a részüket a légió küldetéseibõl, méghozzá nagyobb számban, mint azt a kívülálló talán feltételezné. Az idegenlégió felsõ vezetõsége ugyanis szinte teljes egészében Franciaország szülötte, személyi állományának pedig mintegy egyötöde az. Ez utóbbi részlet azonban, legalábbis a szolgálat elsõ évében - amelynek tartamára az újoncok kötelezõen új személyazonosságot kapnak -, rejtve marad. A francia regruták ebben az idõszakban hagyományosan úgy szerepelnek a nyilvántartásban, mintha más frankofón országok (például Belgium, Svájc vagy Kanada) polgárai lennének. A kötelezõ öt év után továbbszolgáló kemény mag is jórészt francia állampolgár lesz: a szerzõdés leteltével a külföldi születésû légiósok 80 százaléka kérvényezi a honosítást.
Noha az alakulatnál elvben nem számít a katonák nemzetisége - a becsületkódex szerint a légiósnak a légió a családja -, a regiszterek azért visszamenõleg is pontosan nyilvántartják, ki honnan érkezett. Az állomány nemzetiségi összetételét mindig erõsen befolyásolták az éppen aktuális társadalmi megrázkódtatások. Így a 30-as évek polgárháborúja után spanyolok, a második világháború elvesztése után németek, az 1956-os szabadságharc bukása után magyarok érkeztek nagy számban, míg a rendszerváltó fordulatok nyomán kelet- és dél-európai szlávok, valamint románok töltötték fel a sorokat.
Érezhetõ eltolódást hozott az arányokban, hogy a légió 2001-ben internetes toborzásba kezdett, és ezzel technikailag zárójelbe tette azt az elõírást, amelynek értelmében kizárólag Franciaország határain belül hirdetheti magát. "A világháló lehetõvé tette számunkra, hogy az egész földgolyót elérjük" - nyilatkozta Vincent Le Cour Grandmaison ezredes, a légió aubagne-i fõhadiszállásának vezérkari fõnöke.
Az idén eddig több mint 600 ezren kattintottak rá a www.legion-etrangere.com és a www.legion-recrute.com honlapra, amely 13 európai nyelven szólítja meg a reménybeli, 17 és 40 év közötti légiósjelölteket. "Bármilyen lehet a származása, a vallása, a nemzetisége, akármilyen végzettséggel rendelkezhet, bármilyen lehet családi vagy egzisztenciális helyzete, a Francia Idegenlégió egy új lehetõséget kínál Önnek élete megváltoztatásához" - hangzik a magyarra is lefordított üzenet. Az eredmény: öt év alatt 40-rõl 33 százalékra csökkent a szlávok aránya, míg az ázsiaiaké 6-ról 8-ra, a latin-amerikaiaké pedig 15-rõl 25-re emelkedett. A légió tíz speciális ezredében 136 nemzet fiai szolgálnak.
Ma már a belépni szándékozók közel 90 százalékát visszautasítja a légió, amely a világhálón való megjelenés elõtt is bõvelkedett az önkéntesekben. Miért döntött mégis a virtuális verbuválás mellett? Rascle alezredes szerint azért, mert minél nagyobb a túljelentkezés, annál nagyobb a választék. A kelet-európai gyengébb keresetekhez és a harmadik világbeli nyomorhoz képest tisztes fizetséget és francia állampolgárságot kínáló idegenlégió léte tehát nem az utánpótlásgondok miatt kerülhet veszélybe. A jelentkezõket a közismerten szigorú kiképzés mellett az a vészjósló adat sem riasztja vissza, hogy a viszonylag kis létszámú alakulat fennállása óta 35 ezer katonáját veszítette el. (Forrás: HVG, Pogár Demeter)
